Sziasztok! Vannak könyveim, ugyanis író vagyok! Mielőtt készítettem az oldalt belekezdtem egy könyvbe, Lexyről! Olvassátok csak végig, mert rettenetesen érdekes és nem gyerek könyv! Jó olvasást! Írjatok kommenteket! 

Első fejezet

Könyökömmel megtámasztva magam felkeltem az ágyon. Végignéztem a szobámba és a szemem a mágnes táblámra tévedt. Újra és újra elolvastam a karácsonyi kívánságom: „Egy kölyökkutya”. Könnyek szöktek a szemembe. Soha nem lesz kiskutyám. Soha… -Abigél! Lekésed az iskolabuszt!- szólt fel anya. Kézfejemmel letöröltem a könnyeimet és felkeltem. Felerőltettem magamra egy kötött pulóvert és egy farmert. Felkapva a táskám, lementem a konyhába és lehuppantam egy székre. Anya, pirítóst készített. -Kérsz?- kérdezte és kitett egyet az előttem lévő tányérra. -Igen, köszönöm. Anya… -Igen?- kérdezte vidáman. Itt az alkalom! Kérdezd meg, Eb! Kérdezd meg tőle Ebi! -Szeretnék egy kutyát.- mondtam végül bátran. -Ezt már megbeszéltük, Ebi! Különben sem tudnánk róla gondoskodni!- mondta anyu és kivett még egy pirítóst. -Dehogynem!- csattantam föl- Kertes házunk van, anya! A kutyakaja olcsó és már vagy ezer könyvet olvastam, hogyan kell gondoskodni egy kutyáról!- érveltem. -Túl kicsi vagy!- jelentette ki. -Tizenkét éves vagyok!- kiáltottam. -Egyél Ebi! Majd délután megbeszéljük.- mondta. -Elment az étvágyam!- azzal felvettem a kabátomat és becsaptam az ajtót. Az iskolabusz befordult a sarkon és megállt a házunk előtt. Felkapaszkodtam a lépcsőn és leültem az első székre. -Szia Ilona!- köszöntem. -Szia, Ebi! Hogy vagy kislány?- kérdezte szokásos vidám hangján a buszvezető. Imádtam Ilonát! Olyan dilis, kedves és engedékeny volt. Néha titokban azt kívántam, bárcsak ő lenne az anyám. -Anya megint kiborult a kutya ötleten, úgyhogy nem vagyok valami fényesen. -Ugyan kicsim!- nevetett fel- Sikerülni fog! Az anyák szívéhez a jó jegyek során vezet az út. Miből vagy jó? -Biológiából. -Ennyi? Adj egy ötöst!- mondta, mikor elindultunk a busszal. -De ez nem segít! -Jól van, na! És miből vagy rossz? -Matekból és… Történelemből. -A Matekban kérd meg, hogy korrepetáljon valaki- kacsintott rám.- Töri? Ha! Az nagyon könnyű! Milyen témánál vagytok? -Ősember.- sóhajtottam. -Ja, ja!- kuncogott Ilona.- Egyet se félj! Készíts egy plakátot sok-sok képpel és ennyi! Ez nem olyan rossz ötlet… Megnézném Ilonát, mint egy korombelit! -Rendben, ez bejöhet!- mondtam. Ekkor megérkeztünk. Az összes gyerek kiszállt a buszból és a suliba menekült. -Legyen szép napod!- intett Ilona. -Remélem az lesz…- intettem neki és leszálltam. Még hallottam, ahogy ezt mondja. -Gyerünk Besszi, irány a parkoló, öreg cimborám! Sarkon fordultam és az iskola felé ballagtam. Benyitottam az ott lévő fakapun és beléptem. Mindenki papírrepülőket hajított a levegőbe, vagy épp a könyveit pakolgatta a szekrényébe. Ekkor Szilvia és a majmolói sétáltak előttem V alakban, és nekem jöttek. -Hé Szilvia! Attól még, hogy egy Sminkmániás szőke vagy, nem kell vaknak is lenned!- vágtam oda bátran, hogy megalázzam. Odafordult hozzám szőke hajával és rózsaszínnel sminkelt arcával. -Ó, Abigél! Drágám! Édes, drága Abigélem! Ha bármi mondanivalód van, van egy nagy Doboz az ebédlőben. A nekem szánt mondani valódat levélformájában, dobd be és értesíts, kérlek! Ilyen alacsonyszintűekkel, mint te nincs beszélnivalóm. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben! Minden szem felém fordult. Ekkor úgy éreztem, nem volt érdemes ma suliba jönni. Szilvia és a majmolók, Szili és Szoli nagyzolva elmentek. Még ezeket a dilis beceneveket is azért találták ki, hogy majmolják Szilviát! Gyerekes! -Szia Ebi!- köszönt egy barátságos hang.- Szilvia egy beképzelt liba! Ne lombozódj le így. -Jaj, Lilla!- fordultam legjobb barátnőmhöz.- De jó, hogy itt vagy. -Gyere, menjünk! Na meséld el, mit szólt anyukád!- kérte. -Mindenfélét kitalált miért nem lehetne. Ilona szerint jó jegyeket kéne szereznem, és akkor megpuhulna. -Van benne valami.- gondolkodott el Lilla. Szerencsére mindenki, akit ismertem nagyívben különbözött Szilviától! Nem csak külsőleg, belsőleg is! Lillának például égnek álló barna tincsei vannak, barna szemei és mosolygós arca, ráadásul nagyon kedves és okos volt. Ilona, vörös haját lófarokban hordja, a szeme kék és apró szarkalábak futnak körülötte, ő meg nagyon jó fej és nagyon dilis. Anyunak hosszú barna haja van és barna szeme, mint nekem és elég makacs! Ezekkel ellentétben Szilvia a legmárkásabb cuccokban jár, legalább öt kiló sminket tesz fel, és kiengedve hordja azt a szőke haját! -Szilviát már igazán meg kéne leckéztetnie valakinek.- gondolkodtam el. -Igazad van.- értett egyet Lilla.- De menjünk, mert mindjárt elkésünk! Futva megtettük az utat a tanteremig, de sajnos nem egymás mellé ültünk. Lillát egy okos lány mellé ültették, akivel jól kijöttek. Velem persze nem volt ilyen kegyes a Sors! Nagyváradi Szilvia mellé ültettek. Szilvia egész órán a csicsás rózsaszín tollával jegyzetelgetett! Ráadásul órán folyton az én füzetemet tanulmányozta és mikor rá szóltam, hogy hagyja abba a tanár úr egy óra büntetésben részesített! Szilvia kuncogott, mire ezt morogtam. -A majmok és a libák biztos nagyon közel állnak a családfádhoz! Majdnem sírva fakadtam délután. Ebédnél sem volt jobb. A konyhásnő fanyar és unott képpel álldogált és valami barnás moslékot adagolt a tálcánkra. Fintorogva leültem egy asztalhoz. Sajnos Lilla órák után haza szokott jönni. Megpiszkálgattam a kanalammal a tálcámon lévő moslékot. Végül kiöntöttem a kukába és kiballagtam. Úgy döntöttem a mosdóban kisírom magam. Semmi más nem kell! Végül átmentem a könyvtárba és annyi információt préseltem magamba a történelemről, amennyit lehet. Ilona tanácsához híven készítettem egy plakátot rengeteg képpel, de azért magyarázatot és szöveget is csináltam rá. Mire kész lettem maradt a büntetés. Besétáltam a büntetés terembe és leültem az egyik székre. Csupa rossz arc volt. Nagydarab tizedikesek és tizenegyedikesek. Végigszenvedtem azt az egy órát a teremben és, amint aláírattam a papírt, hogy itt voltam és letöltöttem a büntetésem, kiviharzottam a teremből. Rohannom kellett az iskolabuszhoz. Szerencsére Ilona megvárt és felengedett. Megint mögé ültem és beszámoltam neki a borzalmas napomról. -Besszi és én sem jártunk jobban!- mesélte Ilona.- Ugyanis rossz parkolóba mentem és rengeteget kellett fizetnem. De az én Besszi-m jól ráfröcskölte a végén a sarat a parkoló mesterre.- nevetett. -Besszi Nagyváradi kisasszonyra is ráfröcskölhetné a sarat!- szitkozódtam. -Rá fogja, ne félj!- kacsintott rám.- Itt is vagyunk. Hajrá anyukáddal! -Kösz mindent, viszlát holnap Ilona!- kiáltottam. -Viszlát Ebi! Azzal versenyszerűen beindította a motort és eltűntek Besszivel. Benyitottam az ajtón. Felakasztottam a havas kabátomat és megmostam az arcom a csapnál. A tükrön egy cetli éktelenkedett: „Bent kellett maradnom! Hétre itthon vagyok! Légy szíves ne hisztizz annyit és készítsd el a leckéd! Anyu.” Ökölbe szorult a kezem. Megragadtam a cetlit és eltéptem. Újabb könnysorozat az arcomon. Annyira szeretnék egy kutyát! Felballagtam a szobámba. Miért nem engedi? Érthetetlen! Úgy döntöttem megpróbálom újra, de ezúttal megpuhítom anyát! Elmosogattam és eltörölgettem az összes edényt, ami a mosogatóban, vagy a csöpögtetőben volt. Összesöpörtem a konyhában és kipakoltam a hűtőből a romlott ételeket. Aztán egy főzőműsor segítségével háromfogásos vacsorát készítettem. Soha nem főztem, még egy rántottát sem. Ez azért látszott az ételeken, bár nem is. Nem tudom… Az előételt anya leveséből készítettem. Nem én főztem meg, de olyan jó fűszereket és plusz hozzávalókat raktam bele, hogy tökéletes specialitássá vált. Utána bepaníroztam a nyers csirke melleket és combokat és ügyetlenül az olajba mártottam őket. Azok csak főttek, finom fűszeresen. Ínycsiklandó illatuk belepte a konyhát és felmelegítette. Végül, mikor kivettem a húst rettentő gyorsan leszaladtam a boltba és vettem egy vaníliás, dobozos fagyit. Anya egyik kedvenc készletével terítettem meg és feltálaltam az ételt. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen fárasztó… Lehuppantam egy székre és fürgén ziháltam. Szempilláim ólomnehezek lettek így nem telt bele sok időbe, míg elaludtam… -Ebi!- anya rázta meg a vállam. Álmosan pislákolva kinyitottam a szemem. -Anyu? Anyu rám mosolygott. Az este tökéletesen telt. Anyu el volt ragadtatva mindentől. Egy csomót nevetett, ami elég ritka tőle, és rettenetesen kedves volt, egészen a kutyatémáig. -Komolyra fordítva a szót… anya! Szeretnék egy kutyát, mint már mondtam. Anya arcára kiült a jeges rémület, aztán egyre jobban dühös lett. -Mi?! Fel ne merd hozni többet ezt! Neked nem lesz kutyád! Soha! Érted?! Nőj már fel! Felálltam az asztaltól és berohantam a szobámba. Sírva aludtam el a kis lámpám fényénél.

Na milyen? Tudom, most kicsit még unalmas meg minden, de egyre izgisebb lesz és megnyugtatlak: nem arról fog szólni, hogy Ebi akar egy kutyát! Nem. Igyekszem a következővel! :)

A friss talán hétvégén kerül fel az oldalra!

Oldal: Lexy!- az egyik könyvem (Kamilla)
Sziasztok! Ez itt a Lexikampány! Kérlek olvassátok el a történetemet! - © 2008 - 2024 - lexykampany.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat